A tihanyi iskola története

Tihanyban az iskola és tanítói lakás megépítése Reyser apát 1703-i rendelete alapján indult meg. Ez a rendelkezés 1703. május 21-én kelt, melyet Reyser apát a tihanyi községnek megtartandó punetumai-ban adott ki:

Ne az ő fiaik barom módom neveltessenek fel, úgy, hogy jövendő időben olvasó, avagy írástudó egy is alig találtassék, azért is a gyerekeiket oskolába küldjék, kiket vagy a mostani, avagy más oskolamester fog tanítani, miért is az iskolaházat megcsinálják, megcsinálván meg is tartsák, melyben taníttattassanak. E rendelkezés történelmi bizonyíték arra, hogy az apát gondoskodott a lakosság iskolai taníttatásáról. Sőt, azt kívánta elérni már a 18. században, hogy egyetlenegy analfabéta se legyen közöttük. Az iratot, mely e rendelkezést őrzi, a pannonhalmi levéltárban őrzik a tihanyi apátság aktái között, a 3. köteg 2. száma alatt.

Az 1787-i leltár szerint az iskola megépítése a községbeliek hozzájárulásával ugyan, de teljesen az apátság költségén történt, bár az 1778-i egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint a község dolga lett volna! Az iskola épülete a templom alatt, a poros, köves fő utcán helyezkedett el. Mellette volt a tanító lakása, majd tovább a központban a községháza kapott helyet. Az első épület két szobából, konyhából, kamrából állt. Az évek során folyamatosan fejlesztették, bővítették az iskola épületét, korszerűsítették a felszereltségét.

1942. május 21-én az állami iskola-felügyelő a következőket írja az ellenőrzés alkalmával felvett jegyzőkönyv 1. pontjában: „Az iskolafenntartó példás gonddal őrködik az iskolaépület felett, s azt Tihany látogatottságára való tekintettel kifogástalan állapotban tartja. Az iskola mintaszerű felszereléséért teljes elismerés illeti az iskolaszék elnökét, aki Tihanyra, a leendő nemzeti parkra vonatkozó ásvány-, növény- és állatjellegzetességeket nagy számban gyűjtötte be az iskolának, általa a folyosón jó elhelyezést kaptak. De találunk kísérleti felszerelést, nagyszámú levelezőlap-csoportot. János vitéz jeleneteit látjuk a falakon, és az utóbbit fontosságában külön méltatni kell, mert ezeken az ízig-vérig magyar világot látjuk az elemi iskolában megjelenni a régi, általánosan használt, főleg német típusú képek helyett. Az iskolának van rádiója, vetítőgépe.”

A tanítók jövedelme az évek során változott. Papíron, hivatalosan le van írva, hogy mennyit kellett kapniuk, de a természetbeni juttatást nem mindig tudták behajtani sem Tihanyban, sem máshol, mert a nép szegényesen élt. A pénzbeli juttatás beszedése még nehezebben mehetett, mivel Tihany lényegében halászfalu volt. Mellette szőlőt műveltek, és megtermeltek otthon minden szükségeset. Nemigen kereskedtek, nem volt szükségük pénzre. A tanítót sokszor megkínálták étellel, behívták ebédelni. Mindenki azt adott neki, amije éppen volt. Egy kis lisztet, vagy épp süteményt, vagy bort.

Az iskola épületét többször is toldozták, javítgatták, alakítgatták. Nagyobb átépítésre akkor került sor, amikor a 3 tanteremhez még egyet csatoltak és kialakították az angol WC-ket, de végül is a 4 tanteremre bővített iskola kicsinek bizonyult a 8 osztály fenntartásához. Míg az iskolát építgették, szükségtantermeket kellett kijelölni. A diákok a Művelődési Ház nagytermében, a pártházban és a községi kocsma épületében tanultak. Az első megoldást a mai óvoda épületében kialakított 2 tanterem jelentette, ahová a diákok délelőtt, délután felváltva jártak tanulni. Majd bővítették az óvoda épületét is. Mellé még egy tantermet építettek, melyben délelőtt tanítás folyt, délután pedig a napközi teendőit látta el. Akkoriban a tihanyi iskola a balatonfüredi járáshoz tartozott. Évekig folyt így a tanítás különösebb gond nélkül. Gondot csak a tornaterem hiánya, és a szétszórt osztályok jelentettek. Ezen a kérdésen csak egy egységes, új iskola segíthetett volna, de csak körzeti iskolát lehetett építeni. Végül is rászánta magát a falu egy újabb, nagyobb iskola építésére. A helyét a Belső-tó partja mellett jelölték ki. Tihany körzeti általános iskola lett. Körzetei: Aszófő, Örvényes, Balatonudvari és Balatonakali voltak, ahonnét a tanulók diákbusszal jártak be. Az új iskolát 1979. április 1-én avatták fel, melyben sokak örömére a már régóta hiányolt tornaterem is helyet kapott. Az iskola 1997-ben felvette híres írónk, Illyés Gyula nevét, majd zenetagozatos általános iskola lett. A tihanyi diákok máig ebben az épületben tanulnak. (Részlet: Farkas Éva szakdolgozatából)

2012. szeptembere óta az intézmény a korábbi önkormányzati fenntartásból a Tihanyi Bencés Apátság fenntartásába került, így egyházi iskolaként működik tovább. Az iskola neve Bencés Apátság Illyés Gyula Általános és Alapfokú Művészeti Iskolája.